Szófiától kb. 80 kilométerre található az 1-es főút mentén Pirdop, mely településtől bekötőút vezet a tőle 26 km-re délkeletre , a Bogdán-csúcs északnyugati lejtőjén, 1050 m magasan fekvő városkába, Koprivsticába. A hegyek koszorújában elterülő település elszigetelt helyzetének köszönheti nevezetességét: Szófia közelében ez az egyetlen hely, ahol a bolgár népi építészet sok szép emléke maradt fenn. Épp ezért Koprivsticát műemlékvárossá szentelték, ahol jelentős munkák folynak a pusztuló műemlékházak konzerválására.
Erdős hegyoldalakban kanyargó szerpentinek után, hegyi legelők, szelíd hegycsúcsok félkörívében tárul fel a Topolnica -patak két partján épült, ódon-idilli hangulatú városka. Hegyoldalnak futó utcák, előreugró emeletű házak, öblös vasveretes kapuk, magas kőfalak. Öreg fák árnyékába, kertek zöldjébe bújt, karcsú oszlopú, színes homlokzatú házak, recsegő falépcsők, faragott ajtók, mennyezetek, réz-és ónedényes konyhák, színes szőttesekkel borított heverők. Koprivsticában mintha megállt volna az idő, s csak a főtéren várakozó autók, kiránduló buszok, fényképezőgépes túristák bontják meg a városka álmatag hangulatát.
A városka felett, festői környezetben öt évente kerül megrendezésre a híres Koprivsticai Fesztivál, melyre az egész országból érkeznek hagyományőrző együttesek. Három napon keresztül öt, hat, de előfordult már, hogy hét színpadon egyszerre, napkeltétől napnyugtáig nem láthatunk mást csak hagyományos néptáncot és természetesen meghallgathatjuk a bolgár autentikus népzene csodálatos dallamait is. Ez a fesztivál a tánctörténeti középkorba varázsolja a látogatókat. A lánctáncok reneszánszát örökítette meg a balkáni kultúra, így nem csak a bolgár táncokkal foglalkozóknak lehet ez érdekes. Egész Európa átélte ezt a kort, de nyomait már csak foltokban, a peremvidékeken fedezhetjük fel. Ismerünk még hasonló fesztiválokat, melyek szintén csak a Balkánon találhatók, pl. Anatóliában. De a bolgár táncok sokszínűségét egyetlen más fesztivál sem tudja ilyen részletesen, hagyományhűen bemutatni. Arról nem is beszélve, hogy nem nekünk kell bejárni Bulgária száz és száz faluját, hanem ők jönnek ide, egy helyre, a festői Balkán hegység lankáira.
Nincs színpadi remekmű, nincsenek műzenék, stilizált ruhák. Gyönyörű, régi viseletekben táncolnak a falusiak, természetesen sok énekkel és népszokással tarkítva, felvonul az összes lehetséges népzenekari felállás az egyszerű furulyától a gadulkáig, sőt Dél-Bulgáriából töröksíposok is el szoktak jönni a fesztiválra. A bőség zavarában el sem lehet dönteni, hogy melyik színpadnál táborozzunk le, nézzük a sopokat vagy inkább a pirinieket ? Hatalmas a kavalkád, a színes forgatagban a világ minden tájáról érkeznek az érdeklődők, táncosok zenészek, kutatók. Hömpölyög az embertömeg egy-egy színpad csücskénél, tűz a nap, 40 fok van és kebapcseta illata száll a levegőben. A színpadok között a fűben táboroznak, mulatoznak az öregek, mindenhol szól a zene, sőt a nagy találkozások örömére spontán táncra is perdülnek. A tömeggel sodródva természetesen megcsodálhatjuk a vásárosok portékáit, persze itt megjelennek már az olcsó giccsek is. De azért lehet még hangszereket, népviseleteket, egyéb kiegészítőket venni, többnyire a nyugatiak pénztárcájához szabott borsos áron.
Estére mindenki levonul a faluba, egy kis evés, ivás, rövidke pihenés után mulatsággal folytatódik a program. Szól a zene a sátrak között, az éttermekben, a tereken, az utcákon egyszóval mindenhol. Folyik a tánc, a mulatozás, előkerülnek a pálinkás és boros üvegek, elszabadulnak az indulatok, megérezhetjük a balkán igazi hangulatát. De nem lehet ezt igazából leírni, el kell menni megnézni. Találkozunk legközelebb Koprivsticában, 2005-ben, ha az égiek is úgy akarják.
|